Még mindig úgy tûnik, hogy a magyar "képregénygyártás", és most három nagyon csúf szót fogok használni: 1. nagyjából, 2. egészébe véve, 3. sehol sincs. Összefoglalva: a magyar képregény ­ annak minden hozzátartozójával együtt, pl. kultúra ­ sehol sincs. Valahogy a közvélemény bepakolta abba a kategóriába, hogy: érdekes. És ha valamire azt mondják, hogy érdekes, akkor arra általában nem azt értik, hogy értékes, sõt, még gyanús tartalmak is társulhatnak hozzá, nem is részletezem.

	Tomasz Tomaszewski Popman - True Love

Azért persze vannak, akik Magyarországon is szorgalmaznák a képregény széleskörû elterjedését és "megszerettetését", de most pont nem arról szeretnék beszélni, hogy ez itthon hogy nem sikerül, hanem hogy szomszédainknak (hogy bizony) igen! Mert úgy tûnik, hogy szlovén szomszédaink sokkal elõrébb vannak mind az alkotás, illetve az alkotók szorgalmazása, mind a minõség, mind a képregénynek a "szimpla" érdekesség kategóriájából való kiemelése tekintetében ­ hát ezt bizonyítja a Stripburek kelet-közép európai képregény ­ antológia is.

	Emil Jurcan & Cvek

Ezért is gondoltunk arra, hogy ebbõl az antológiából válogatva lehetne / kellene / szükséges egy kiállítás.

És...

a Stripburek szerkesztõinek van koncepciója, van tájékozottsága, van ráérzése, van stílusa.

És vajon velünk mi van? Kishitûek vagyunk? Vagy?

Ivanka Apostolova