Mindenkiben mûködik a késztetés, hogy a dolgok mögé nézzen. Ez sok esetben teljesen természetes. Az illúzióra teremtett dolgok mögötti fürkészésben, azonban mégis van valami ellentmondásosság. Azt hiszem ilyen szembenállás rejlik abban is, ha az ember werkfilmet készít.

Ezt a még újdonság számba menõ mûfajt a valósághoz meghökkentõen közelítõ látvány, a film attraktív elemeinek leleményes megalkotása szülte, mely a DVD-k menüsorában a stábról, színészekrõl közölt információk szemrevételezése mellett mára állandó kiegészítõjévé vált az esti szórakozásnak. A filmek valószerûsége és hasonlatossága lenyûgözõ. Mégis ahelyett, hogy fenntartanánk az illúziót, és annak forrását békén hagynánk, a színfalak mögé tekintünk, lerántjuk a leplet a trükkökrõl és kikényszerítjük az igazságot. A werkfilm épp a behelyettesítést, a fikció valós mivoltának tudatosítását végzi el. Éppen azokra a pontokra kiélezett furcsaságokat tartalmaz, melyek újdonságaikkal, rendhagyó vonásaikkal meglephetik a nézõt a filmen.

Gerõ Péter Hogyan készült a Jadviga párnája (MAFILM 2000) címû werkfilmje minden bizonnyal az újjáéledõ magyar filmet népszerûsítõ kategóriába sorolható alkotás. A werkfilm talán legérdekesebb része a történet két fõszereplõjének keringõjét, pontosabban a jelenet felvételét bemutató részlet. A filmben megjelenõ páros ugyanis a felvétel során egymás közelébe sem került.

A szerelmes orcák vad pörgésének felvett képeit elõbb a hölgyhöz, majd a fiatalemberhez gurtnival kötött operatõr készítette el. Az abszurd humorú részlet ­ mint egy cinkos kacsintás ­, bennfenteseket megilletõ viszonyt teremt a film kulisszatitkait megismerni vágyó nézõ számára.

Ez a részlet más megfontolásból, a promóció céljaitól eltérõ okok miatt jelentett nyersanyagot KsPál videóinstallációja számára. A werkfilmbõl származó részletek végtelenített felvételei egyértelmûen a médium, pontosabban a médium közege és a valóságos tér közötti interfész funkcióját tölti be. Ahogy régebbi munkáiban, KsPál most is az elkülönülõ mediatikus-valós közegek összeillesztésére tesz kísérletet.

A korábbi mûveit jellemzõ, technikai eszközökkel operáló, médium és mûfajcentrikus problémák kiaknázására épülõ alkotásmódtól azonban az utóbbi idõszakban eltávolodott. Egyre inkább a lírai átvezetõelemek alkalmazásának lehetõségeivel kísérletezik. Ideális esetben a videó és a valós tér összeillesztését biztosító lírai és technikai elemek egyensúlyba állítása valósul meg újabb mûvein. Korábbi, Rever címû alkotásán például a lírai elem szerepét a videófilm visszatérõ motívuma, egy labda töltötte be. Az úton átguruló játékszer az utána szaladó gyermek asszociációját keltette, mellyel nemcsak speciális technikai fogásokat, hanem emocionális elemeket is bevon a videófilm szerkezetébe (Balkon 2001/6.).

KsPál Szabolcs Szilikonvalcer, 2001

A Jadviga párnájának keringõ témáját egy másfajta kapcsolatrendszer kialakításának lehetõsége tette számára érdekessé; a Szilikonvalcerben a kamera nézõpontjának és a nézõ pozíciójának azonosíthatóságából eredõ technikai, valamint a szerelmi téma lírai jelentésrétegeinek egymásra csúsztathatósága foglalkoztatta.

A videófilm és a valós tér közötti technikai csatolóelem titka a szerepek azonosíthatóságában rejlik: a nézõ azonosíthatja magát a televízióval, vagy mondjuk a projektált képpel is. Ez a helyzet egy szubjektív olvasatot tesz lehetõvé, melyben a film felajánlja a nézõ számára az operatõr pozícióját. Ez a pozíció egyet jelent a vetítõvászon, vagy a TV képsíkjával. A nézõnek, kvázi TV feje lesz. A filmbeli táncossal keringõzve a kamera pozíciójának abszurditása pontosan követhetõvé válik.

A lírai interfész egy közvetett pozíciót, a valós tér és a film analitikus megközelítését igényli a nézõtõl. Kspál a kiállítóhelység terébe különbözõ objekteket helyez el.

A tárgyak alapvetõ sajátossága az egyedi jellegzetességeik mögött felfedezhetõ önazonosságuk. Az objektek három tárgycsoportra oszthatók: gyertyákra, betört ablakokra és összetört virágcserepekre. Két gyertyáján a lecsurgó viasz hibátlanul azonos formát ölt. Az ablakszárnyak törésfelületei tökéletesen hasonlatosak és a földön heverõ cserépdarabok szilánk-klónjai is pontosan megegyezõk. A három motívumcsoport ikonográfiai jegyei a szerelmi kapcsolat intimitását, az adódó konfliktushelyzetek lehetõségét egy jellegzetes, lírai elemeket ötvözõ történet epizódjaivá változtatják. Azonban a motívumok sorrendisége eldönthetetlen, s ez több különbözõ értelmû és elõjelû történet összeállítását, elmesélését is lehetõvé teszi. Sajnos az objektek installálása kissé didaktikus, ami lényegesen tompítja a szabad asszociációk és a videófilm tárgyilagos szekvenciái közötti átjárás gondolati élességét. A lírai elemeknek a technikai olvasathoz történõ kapcsolódását a tárgyak ikonográfiáján alapuló asszociációs sorok biztosítják. A valós tér és a filmrészletek az értelmezés egységes horizontjára kerülnek.

KsPál Szabolcs Szilikonvalcer, 2001

Ez az egyszerû kapcsolat, a variábilis lehetõségek által lebegtetett lírai elemek foszlányszerûsége hordozza a videóinstalláció erényeit. Hasonló problémákkal kísérletezõ videómunkák gyakran erõltetett megoldásokat alkalmaznak a fiktív és valóságos terek összekapcsolására. Ezek a kísérletek általában az adott médium technikai lehetõségeinek kiaknázásával operálnak, melyek erõs elméleti és média-ismereti vonatkozásaik miatt, a befogadásban fokozottan intellektuális magatartást követelnek meg a szemlélõtõl. A technikai csatolás így elsõsorban elvont, egzakt témakörök megidézésére, feldolgozására alkalmas, míg a lírai csatolás különbözõ lehetõségei sokkal inkább vonzzák a profánabb, hétköznapi témák és jelenségek világát.

Ez utóbbi terület a hazai képzõmûvészetnek nem erõssége. Az ok talán az invenció hiányában, vagy egy jó ötlet elméleti túldimenzionálásában rejlik. Kevés a nagyvonalú és a látványában is izgalmas gondolat.

KsPál ötlete az individualizált motívumok önazonosságának megteremtésére ­ elsõsorban törött szárnyú ablakai ­ egy olyan végtelenül egyszerû és mégis hatásos megoldást talált, mely ritkaság idehaza. Az objektek és az ál-táncpár többsíkú jelentésrétegeinek összekapcsolása a valóság látványelemeinek és a megcsinált" képiség egymástól nem is olyan távolálló jelenségeire hívják fel a figyelmet. Vajon mi által minõsül mesterségesnek, vagy álságosnak valami? Hisz két, azonos módon széttört üveglap létezése nem elképzelhetetlen, mégis egymástól független létükben nehéz hinni. S ha mégis elhisszük: képes a valóság ilyen jelenségeket produkálni? ...Gurtnis operatõrükkel mi is a baj?

A médium és a valóság természetének szembenállása, az individualizált és a mûvi ellentéte egyáltalán nem új probléma. KsPál mégis képes volt úgy aktualizálni, olyan képi tartalommal és jelentéssel megtölteni, hogy az újra eleven, sõt izgalmas élményt nyújt.