Vetõ Kína egyszer szakmai önéletrajzot írt egy bécsi galéria katalógusa számára, amit címszavakra redukált - név, születési hely és idõ, hol él, mivel foglalkozik -, mivel ez az a mûfaj, amit úgyse olvas senki. De mert mégsem állhatta meg, hogy ne legyen benne valami, odakanyarította a végére, "mestereim: Hajas Tibor, Szentjóby Tamás, és Baksa-Soós János". Nem tudom a négy említett mûveit hányan ismerik, számomra azonban ezek az egymás értelmezését is kölcsönösen gazdagító életmûvek már önmagukban is fontos fejezetei az elmúlt évtizedeknek.

Az alábbiakban általam ajánlani kívánt kötet Baksa-Soós János, azaz Január Herceg könyve^*, méghozzá az õ elsõ nyomtatásban megjelent kötete^**, ami talán késõinek tûnhet ahhoz képest, hogy 35 éve kezdte mûvész-pályáját, s éppen vele összefüggésben jegyezte meg Kondor Béla a 60-as, 70-es évek fordulóján, hogy õ személy szerint BSJ mûveiben véli felfedezni a jövõ mûvészetét. Kondor próféciáját a Terra Forming, most úgy tûnik beigazolta. Jóllehet a könyv nem datálja a benne reprodukált mûveket, az azonban ennek ellenére is nyilvánvaló, hogy eddig soha semmilyen más publikáció sem nyújtott ilyen átfogó és teljes betekintést Január Herceg világába.

A tavaly Kaliforniában kiadott kötet elõszava - John Barret írta -ilyesféléképp kezdi bemutatni Január Herceget: Az úttörõ európai alternatív Kex zenekar egyik volt tagja, Január Herceg eltûnt Budapestrõl 30 évvel ezelõtt - az együttes népszerûségének tetõpontján. Nyugat-Berlinben bukkant fel újra két évtizeddel késõbb, de nem rock-sztárként. Ellenkezõleg, úgy mutatkozik be, mint egy közlekedõ edény - mint egy próféta, ha úgy tetszik. Zenész, költõ, korlátokat nem ismerõ képzõmûvész - szakmája szerint -, és megbízott hírvivõ vagy Bodhisattva, szándéka szerint. Január, a jövõmúltú sámán tudományos-fantasztikus cirkuszt teremt egy tudományos-fantasztikus kor számára."

A Terra Formingot lapozgatva - mely nem mellesleg mcd mellékletet, azaz gyönyörûséges zenét is tartalmaz -, nekem J.L.Borges Homokkönyv címû novellája jut eszembe, mert ahányszor végignézem, mindannyiszor újabb és újabb fordulatot, korábban nem sejtett dimenziót fedezek fel benne. Borges homokkönyvével szemben persze, itt épp egy nem végtelen terjedelmû és sosem ismétlõdõ oldalszámú kötetrõl van szó, hanem egy - oldalszámozást nem tartalmazó, de amennyiben jól számolom - 108 oldalas katalógusról. A benne közölt reprodukciók számszerûsítése persze már egy kissé bonyolultabb feladat, mivel a Január Herceg által saját mûveirõl itt közzétett fotók ugyancsak képekrõl - az õ festményeirõl, rajzairól, és plasztikáiról - készültek, s a különféle festmények és plasztikák e fotókon nem külön-külön, hanem újra és újra egymással és a hozzájuk megalkotott közeggel együtt jelennek meg. Vagyis miközben talán össze tudnánk számlálni, hogy hány fotót közöl a kötet, s azok hány mûtárgyat reprodukálnak (olykor többször, több nézetbõl, máshol esetleg csak félig), e két számjegyet legalábbis összegeznünk kéne, mivel ezúttal maguk a reprodukciók és a reprodukálni kívánt tárgyak is egyenértékû mûveknek tekinhetõk.

A Terra Forming nem napló, de kiderül belõle, hogy az újabb és újabb konstellációkká összerendezõdõ objektek - részben egy kutatólaboratórium kísérleti-eszközei, részben egy spirituális életvezetés meditációs objektjei -, itt használat (tanulás, kutatás, varázslás, tanítás-elõadás) közben, vagyis mégiscsak egyfajta naplószerûséggel lettek végigfényképezve. Errõl árulkodik, hogy ezek a többnyire üreges, s többnyire világító, azaz nemcsak jelképes értelemben sugárzó (máshol az üveg, vagy kristály-berakások révén fényvisszaverõ-) objektek/objektumok, majd mindig az évszakoknak megfelelõ gyümölcsökkel, növényekkel, illetve egy berlini háztartás egyéb tárgyaival, valamint a négy elemmel keverednek^***. A négy elem ugyebár a föld, a tûz, a víz, és a levegõ, melyek itt kozmikus értelemben - égitestekként, csillagokként és bolygók képében -, továbbá porként (s a homokba írt szavakként, azaz tágabb értelemben mandalákként - varázskörökként - és mantrákként), kristályként, vagy sajátos fények-, és fényvisszatükrözõdések forrásaiként is megjelennek. A kötet lapjai folyamatosan különféle kép a képben szituációkkal árasztják el tudatunkat, sodró - gondolatilag és spirituálisan egyaránt koncentrált - asszociációs mezõket teremtve.

Néhány nap elteltével az indiánokról és a sámánizmusról szóló köteteket vontam be a Terra Forminggal kapcsolatos vizsgálódásaimba. Ha valaki komolyabban el akar mélyedni Január Herceg világában, nem árt, ha fölfrissíti ismereteit arról, hogy milyen összefüggésben használták a sámánok a varázsbotot, a szent-füstöt, vagy mit jelképeznek a tollak, a gombák, a pillangók az indián kultúrákban. Azóta hetek teltek el, számomra nap mint nap újabb és újabb könyvekkel, mert pillanatokon belül rájöttem, hogy Castanedát, meg egy annak idején New Yorkban látott gyönyörû kiállítást leszámítva eddig szinte semmit sem tudtam az indián kultúrákról. Most ott tartok, hogy kezdem felfogni, mi az alapja annak, hogy mi még ma is indián-regényeken keresztül próbáljuk meg bemutatni gyermekeinknek az ember természethez való ideális viszonyát, és egyáltalán azt az ethoszt, ami számunkra az egymás, illetve az állat-, növény-, és szellemvilág irányában kívánatos lenne. Mindaz, amit Winnetou, Nso Csi, Incsu Csunna, vagy Unkasz és Csingacsguk testesít meg gyermekeink indián-könyveiben, az úgy tûnik nem más, mint a mi eddig soha, sehol nem igazán megvalósított szabadság-egyenlõség-testvériség eszményünk sajátos vetülete, amely ráadásul egy olyan, a pénz fogalmát nem ismerõ társadalmi alakzatra projektálódik, amit mi magunk mindig is kivitelezhetetlen utópiának tekintettünk. Hipokrízis - mondhatnánk -, de ez a krízis a sápadtarcú kultúrát azóta is kíséri, hogy a rézbõrûeket a maguk eszméivel az Örök Vadászmezõkre küldtük, s nem is fog enyhülni, amíg nem leszünk képesek felfogni a lemészárolt indiánok lelke nyomán támadt spirituális ûrt, vagy másképp fogalmazva, amíg nem leszünk képesek magunkévá tenni akár az õ, akár más õsi kultúrák végtelenül érzékeny és empatikus viszonyát a természethez, világhoz, emberhez.

Január Herceg könyve alighanem ehhez segít hozzá, amennyiben mûvei nem csupán stiláris toposzaiban idézik, hanem lélegzetelállító intuícióval aktualizálják a részben gyerekkorunkban, részben felnõttként megismert indián kultúrák szellemiségét, nagy hittel és lelkesedéssel anticipálva mindazon rejtélyek megfejtését, melyekre tudományos gondolkodásunkkal mindmáig nem voltunk képesek (indián kozmológia, botanika, orvoslás, társadalomszervezés, nyelvalkotás stb.). S ez az a pont, ahonnan közelítve már koránt sem meglepõ Január Herceg kötetének felhõtlenül utópikus, és meghökkentõen futurisztikus jellege. Épp a minap olvastam a 60 éves angol fizikus és matematikus, Stephen Hawking legújabb könyvérõl (Universum in a Nutshell, 2001), melyben állítólag arról beszél, hogy az elõttünk álló évezredben az emberiségnek el kell kezdenie terjeszkedni a világûrben, mert szerinte a jövõben egyre inkább elkerülhetetlenné válnak az olyasféle balesetek, melyek bolygónk élõvilágát veszélyeztetik. Ebbõl úgy tûnik, mintha õ már nem nagyon bízna abban, hogy a mi sápadtarcú civilizációnk még képes lenne arra a fordulatra, amely elkerülhetõvé tehetné az anyabolygónkat lakhatatlanná gyaluló katasztrófát. S valóban: reménykedni én is inkább akkor tudok, mikor a mi kultúránk idõ- és térbeli perifériáira, illetve azokon túlra tekintek, akár a külsõ, akár a belsõ margókon túl.

Sánta Õz (Lame Deer) a sziú indián sámán, valamikor a 70-es évek elején azt mondta: A mûvészek a fehérek világának indiánjai. Álmodozóknak nevezik õket, azt mondják róluk, a felhõkben élnek, könnyelmûek, kifolyik a pénz a kezükbõl, olyan emberek, akik nem hajlandók szembenézni a valósággal.^**** Honnan tudják ezek a békabõr emberek, mi a valóság? "Abból a világból, ahol a képzeletedben képek bontakoznak ki, olyan képek, amelyeken a dolgok mások, mint amilyeneknek a szemeddel látod õket, abból a világból valók a látomásaim."^***** Majd késõbb: "Életem minden napján látok szimbólumokat bizonyos gyökerek és kövek alakjában. Üzeneteket olvasok ki a kövekbõl Sok indián teszi ugyanezt."

Január Herceg kötete nem egy retrospektív életmûkatalógus - dátumokkal, kiállítási listákkal, és publikációs jegyzékekkel -, hanem sokkal inkább egy olyan könyv, ami arra tanít, miként lehet a bennünket körülölelõ valóságot feltérképeznünk és átformálnunk. Mindennek szerves része a Terra Forming cd-mellékletének 9 felvételt tartalmazó lendületes zeneanyaga, amely egyfajta home-music^******, a Január Herceg által igen-igen jól - s valószínûleg régóta - énekelt/beszélt sámán-nyelven. Ez az 1998-ban rögzített hanganyag rendkívül tiszta és egyszerû, egész az archetipikus alapokig hatoló zenéje annak az utazásnak (a visual and sound journey" - ahogy az alcím fogalmaz), melyre Január Herceg kötete invitál bennünket.^*******